Utazás Absztinenciába

Hétfőn éppen munkába menet hallgattam a 7térítőt, és egy Utazás Absztinenciába nevű programot hirdettek meg, aminek az a lényege, hogy egy héten keresztül semmilyen tudatmódosító szert nem veszel magadhoz (részleteket lásd a fenti linken). Hát ez az út nekem ingyen lesz, gondoltam, mivel sem legális, sem illegális kábítószereket nem fogyasztok rendszeresen.

Ez ilyen last minute utazás lett, mivel munkábaindulás előtt jól bekakaóztam, a pénteki analízis-ZH-ról meg maradt nálam egy fél tábla keserű-Milka, úgyhogy az irodába érve azt oda is adtam a kollegáknak. Aztán dolgoztam, mintha mi sem történt volna, ebédhez persze jeges tea helyett almalevet ittam.

A problémák akkor kezdődtek, amikor hazaértem, és észre sem vettem magamat, de már a konyhában, a csokoládék között keresgéltem hogy egyek egy kockával. Persze időben észbekaptam. És azóta is, egyre gyakrabban eszembejut a legváratlanabb pillanatokban hogy azért egy kis csokit csak kéne enni. Persze nem azt mondom, hogy leteper az érzés, hiszen mostanáig mégiscsak kibírtam, és valószínűleg továbbra is ki fogom.

Szóval bár az eredeti jóslatom bevált, és közel sem olyan drámai a helyzet, mint Fecónál vagy ennél az útitársnál, de basszus, nagyon szar reggelire kakaó helyett tejet inni, és úgy de úgy ennék már egy kis csokoládét! Egy hete még nem hittem volna, hogy tényleg ennek az édes szarságnak vagyok a foglya. Persze, nyilván csalás hogy ezen a héten pl. pont semmilyen buliban nem voltam ahol megkívántam volna egy kis szeszt vagy egyebet. De akkoris. Várom a hétfő kilenc órai hazaérkezést.