Újra itthon...

... mármint Abcinenciából. Egyébként az előző bejegyzés után tűnt csak fel, hogy a "hivatalos játékkiírás" valamiért a fonetikus "Abcinencia" formát használja, ki tudja, miért.

Kibírtam. Reggel még tejjel indítottam, de játékosan egy tábla csokit raktam a táskámba. Szándékosan ugyanolyat, mint amilyet egy hete szétosztottam az irodában. Útközben az utazást lezáró rádióadást hallgattam, de sajnos negyed kilenc körül ki kellett szállnom, mert megérkeztem az egyetemre, és kezdődött a szeminárium. Elvileg kilencig tartott az absztinencia, de akkor még órán ültem, úgyhogy tízkor vettem először elő a csokit. Kibontottam, de úgydöntöttem kár lenne most direkt becsokizni, és megvárom, amíg megkívánom.

Fél tizenegykor törtem le belőle az első kockákat.

Azóta semmi extra, mondjuk az vicces volt, hogy miután most így este, utólag meghallgattam a reggeli 7térítőt és lementem fürödni, automatikusan útbaejtettem a konyhát egy kis Schoko-Bonsért. Persze bűntudatról szó sincs, egyáltalán nem arról szólt ez a hét, hogy leszokjak a csokoládéról, ezt nem is tartom célnak, sőt, hülyeség lenne.