Élelmiszertúladagolás

Múlt hétvégén Anita elhívott valami random távoli rokon esküvőjére, Miskolcra. Eddig Milánék esküvője volt az egyetlen, amin vendégeskedtem (ha nem számoljuk azt, amin kb. 4 évesen vettem részt), elképzelésem sem volt, milyen egy ilyen többszáz vendéges nagy lagzi. Mondjuk amikor kiderült, hogy Anita anyukája szállítja a süteményt, köztük a zseniális fahéjas tésztájú islerét, akkor már tudtam, hogy nagy trébe nem kerülhetek.

Szóval hogyan is nézett ki a lagzi? Hát először is a zene pont olyan volt, amilyennek most elképzeled. A táncoló úri közönség is. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a zenekar az elején belengetett egy szolíd Garota de Ipanema-feldolgozást, de aztán győzött az iszony.) A vőfélyre nincs szó. Viszont amiről most itt szó lesz, az a menü. A félreértések elkerülése végett, az alábbiak nem paralell, hanem sorosan történtek, ezt így végigevésre találták ki.

A pogácsás-sütis-sülthúsos állófogadás után egy könnyed töményzsír tyúkhúsleves jelentette az intrót, persze utána nem kellett sokat várni a benne főt húsra, répára (egyébként én igazi főttrépa-conossiuernek tartom magamat, és meg kell valljam, ez a példány mind alapanyagát, mind főttségét tekintve csak a legjobbak között volt említhető), de ez így valószínűleg sovány lett volna, ezért került mellé zsemlés alapú töltelék is.

Aztán jöttek a rántottak: sertésbécsi, rántott gombafejek, rántott karfiol. Ezek után ránkfért levezetésnek a modernebb ízek előretolt hídállása, a mustáros flekken. Persze eddigre már éjjel tíz után jártunk, és egyre inkább Damoklész kardjaként lebegett felettünk az éjfélkor esedékes töltött káposzta.

Az addig tátongó űrt azonban süteményekkel és tortákkal (no meg nem egy Zámbó Imre-feldolgozással) töltötték ki a figyelmes vendéglátók. A káposztát végül skippeltem, de... itt jött a meglepő és egyben címadó fordulat.

Az őzpörkölt ugyanis megizlett. Nagyon. Hirtelen áttört bennem valamiféle gát, és mintegy Sümegi Balázzsá válva elkezdtem érezni, hogy most azért már tudnék enni. Így utólag, kitisztult fejjel persze örülök neki, hogy Anita az álmomat féltve nem engedte, hogy harmadszorra is szedjek az őzpöriből, de akkor és ott a Szer majdnem erősebbnek bizonyult.