Ég a fater^H^Hörzs!

Dráma! Izgalom! Vödör!

Tegnap mindezekből alaposan kijutott ebéd után. A gyűlölve frekventált Teraszból sétáltunk éppen vissza az irodába, amikor Encsé és Maya felfigyeltek valami furcsára az egyik parkoló autónál. Dáviddal nem láttuk, hogy mit néznek, aztán kiderült, hogy nem is az autót, hanem a mellette álló fát. A kivénhedt, korhadt, de mindenképp nagyobbacska fa ugyanis a törzséből masszív füstöt eregetett. Közelebbről megnézve egyértelmű volt, hogy a fa belül -- ég.

Felmerült bennünk, hogy ez valami élősködő-elzavaró kertészeti beavatkozás lehet, de mivel sehol a közelben nem láttunk felügyelő kertészt, ezt elvetettük. Közben észrevettük, hogy a fa odvába egy pillepalack volt betuszmákola, füstileg jelentősen súlyosbítva azt, ami amúgy is. Kipiszkáltuk, aztán úgy döntöttünk, hogy talán meg kellene menteni a házat, amelyik előtt áll a fa, meg az alatta parkoló autókat.

Szemközt egy közlekedésrendészeti hivatal áll, úgyhogy Encsé bement oda szólni a biztonsági őrnek, hogy ugyan tenne valamit. Kiderült, hogy a tűzoltókat kihívni szopóág, ugyanis ha úgy itélik meg, hogy hozomra jöttek, akkor bizony térítést kérnek attól, aki kihívta őket. Hogy ez tényleg így van-e, vagy csak a biztonsági őr akart nagy ívben szarni az egészre, az nem derült ki. Encsé ugyanis a fentiek megtárgyalása után kerített egy vödör vizet, amit beöntöttünk az odúba, és a második ilyen után már megnyugtató volt a látvány. Mehettünk vissza az irodába.

Az esethez végül azt a tanulságot társítottuk, hogy ezekszerint Encsé hiró-képessége az, hogy bármikor tud öt percen belül egy vödör vizet szerezni.