I'm leaving on a jet plane...

Szerintem mindenki, aki olvassa a blogomnak a magyar nyelvű-személyes részét, már nagyjából tudja, miről akarok most itt írni, de azért az egyszerűség kedvéért összefoglalnám az előző részek tartalmát:

Szóval a lényeg, hogy csütörtökön Szingapúrba költözöm, hogy aztán hétfőtől a Standard Chartered Bank-nél dolgozzam, mint funkcionális programozó. Ez úgy jött, hogy most már kb. két éve foglalkozom intenzíven funkcionális programozással (és konkrétan Haskellel), és amikor közeledett, hogy végre lediplomázom az ELTE-n, akkor elkezdtem körülnézni, hogy keressek egy olyan munkahelyet, ami egyrészt izgalmasabb, mint az ISC, ahol már kb. egy éve szinte csak akkor csináltunk valami érdekeset, ha magunknak kitaláltunk valamilyen feladatot, másrészt amiben van perspektíva, hogy elkezdjek karriert építeni a funkcionális programozásból. Szerencsés véletlen, hogy közben az ISC budapesti irodáját elkezdte leépíteni Eric, az új CEO (ha minden igaz, akkor most utólag már ő is rájött, hogy ez egy nagyon rossz döntés volt), így aztán végkielégítéssel távozhattam.

Az SCB egy CUFP-s álláshirdetés kapcsán merült fel, bár akkor még nem volt világos, hogy nem itt Londonban lesz a munka, hanem (legalábbis az elején, kilenc hónapig mindenképpen) Szingapúrban. Az persze nem az a hazaugrom kéthetente szituáció, de hát mikor ugorjak bele egy ilyen kalandba, ha nem most, fiatalon!

Szóval a terv az, hogy egy tízfős csapat áll össze Szingapúrban, és egyfajta gyorsreagálású deszantosokként segítjük a tradereket meg elemzőket, aztán ha felépítettük az alapokat, akkor szétszóródunk a világba, és jó kiscserkészekként ott segítünk, ahol kell. Ha minden igaz, akkor úgy fél év múlva fogják elkezdeni megkérdezni, hogy ki merre menne. Ha nem jön be Szingapúr, akkor végülis ezen a ponton hazamenekülhetünk Európába (konkrétan Londonba).

A körülményekről pár szót: egy hónapig biztosítanak szállást, úgyhogy ezalatt az idő alatt kell megoldanom a lakásbérletet. Ma voltak itt a költöztetők, akik akár a kocsit kivéve az összes ingóságomat szívesen eljuttatták volna leendő új lakásomba, ugyanis egy akkora konténer volt a limit, mint kb. a hálószobánk. Ezzel a lehetőséggel nem igazán éltünk, mert elhatároztuk, hogy könnyen, kevés holmival utazunk — úgyis bútorozott lakást fogunk bérelni. Így aztán kb. két köbméter lett a csomag, még úgy is, hogy végül magunkkal visszük a TV-t.

Apropó kocsi: szállítás nem játszik, mert baromi drága lenne, de nem csak a szállítás, hanem az üzembeállítása is, bérelni drága, venni drága, Szingapúr igazából nem akarja, hogy autókat tartalmazzon. Úgyhogy az MX-5-öst most leteszem; el akartam adni, de apám kitalálta, hogy neki az kell, úgyhogy most nyári játékautóként fog, gondolom én, sokat pihenni.

Remélem minden lényegeset és publikusat összefoglaltam. Mivel a kommunikáció Veletek most jó időre elektronikus formára korlátozódik, igyekszem a blogot felpörgetni. Kommenteljetek és írjatok sokat, hogy lássam, van értelme :)