Foglalkozása: aranytestű rock-isten

Legutóbb a Mad Maestrot dícsértem, mint zenés játékot, de most találtam egy újabb gyöngyszemet. Igen, a Guitar Hero-ról van szó, amit persze engem ismerve elkerülhetetlen volt, hogy megvegyek, mégis kicsit úgy érzem, mintha én lennék az utolsó Playstation-tulaj, aki beszerezte.

Azok kedvéért, akiknek fogalma sincs, hogy mi ez: egy kb kétharmad méretűre zsugorított, műanyag játékgitár, a nyakán öt gombbal, meg egy mikrokapcsolós "pengetővel", és hozzá a szoftver, ami meg gyakorlatilag teljesen megegyezik a Dance Dance Revolution-ökkel, csak itt tánc helyett gitározni kell. A gitár így néz ki:

A játék pedig így: a függőlegesen lefelé jövő gombócok jelzik, hogy amikor a legalsó sorba érnek, melyik gombokat nyomvatartva kell pengetni.

A dolog lényegéből adódóan a zene nagyrészt rock és light-osabb metál. Ezzel persze rögtön el is vághatta volna nálam magát, de egyrészt akadnak a zenék között még számomra is élvezetes darabok, másrészt ezek a zenék játszva teljesen más élményt nyújtanak, mint hallgatva -- mondhatni, kezdem megérteni a léggitárosokat. Persze ettől függetlenül elfért volna pár gitáros-elektronikus zene, ad absurdum egy Pendulum-szám is. Remélhetőleg lesz egyszer egy ilyen orientációjú kiadás is.

És ha már a zene-választéknál tartunk, amit viszont igazán igényelne a szervezetem, az a Pillows. Ha valaha megjelenik egy bármilyen fos számokat tartalmazó GH-kiegészítő, de lesz rajta egyetlen Pillows-szám is, itt és most leteszem a nagyesküt hogy a megjelenés napján megveszem.

És hogy milyen, mint játék? Élvezetes, és a látszattal ellentétben könnyen elkezdhető. Viszont amikor az ember eljut oda, hogy kivégezte az első két nehézségi szintet, akkor van egy hatalmas szakadék az eddigiek és a harmadik szint között. Már a harmadik szint legelső száma is komoly kihívást, sőt, sok esetben megoldhatatlan feladatot jelenthet. És hiába megy vissza az ember gyakorolni a könnyebb pályákra, nem lesz tőle beljebb, olyan nagy a különbség. Ez nagyon rossz tervezés, egy jó játéknak fokozatosan kell felépítenie a nehézséget, nem pedig hirtelen odarakni egy betonfalat a szaladó játékos elé.

Update: Létezik egy Linuxos-Windowsos klónja is a Guitar Heronak, Frets on Fire néven. Ezzel alapesetben a billentyűzettel játszhatunk, de egy Playstation→​USB átalakítóval valószínűleg az eredeti Guitar Hero-s gitár is ráköthető, de ezt még nem próbáltam.