Playstation retrospektív: Gran Turismo

29 December 2006 (games) (6 comments)

Készülvén, hogy vizsgaidőszak után veszek egy Wiit, arra gondoltam, összeszedek egy pár emléket a Playstation-ös játékélményeimből. Az egész kapcsolatom a konzolokkal úgy kezdődött, hogy Linuxot használok, és hiába vannak ugye az ilyen kalandjáték-engine-ek, mint pl. a ScummVM, de már bőven a SOTE-ra járva egyáltalán nem volt időm, sőt, türelmem sem ilyen játékokra. Persze akkoriban pénzem sem, úgyhogy hiába létezett már régen a PS2, egy PSOne-t, vagyis az eredeti Playstation felújított változatát vettem meg, amikor a Tescoban már húszezer alatt volt.

Szóval vettem egyet, és körülnéztem hogy legyen valamilyen játék is, amivel rögtön ki lehet próbálni. Egyáltalán nem voltam képben, hogy mi a jó meg mi a szar, de valahonnan ismerősnek hangzott a Gran Turismo 2 neve. Utólag rekonstruálva az eseményeket, arra jutottam, hogy valószínűleg amikor még a PS1 új volt, német TV-adókon láthattam GT reklámokat, és azok raktározódtak el bennem. Persze annyi eszem sem volt, hogy még egy kontrollert, vagy akár csak egy memóriakártyát vegyek, viszont rohantam a csomaggal Szabihoz hogy kipróbáljuk.

Ez úgy 2002 körül lehetett, szóval a grafikától már akkor sem dobtunk hátast, viszont magát a játékélményt annyira élveztük, hogy hajnalig toltuk, pedig egy kontrollerrel nyilván versenyezni nem is tudtunk egymással, úgyhogy azt csináltuk, hogy egy rali-pályán jegyeztük egymás legjobb idejeit. Aztán reggel felkeltünk, és müzli-zabálás közben félkézzel még odabasztuk kicsit az Evot a murvára.

Aztán amikor továbbléptem PS2-re, pontosan ugyanez történt, akkor a Gran Turismo: Concept című rész volt az első játék, amit megvettem. Azzal már nem ketten, hanem kb. hatan játszottunk indításképpen. Emlékszem, hogy egyszercsak kidőltem, és reggelre az összes pálya meg autó ki volt lockolva. Hiába, nem unatkozott senki sem.

Utána, a harmadik rész volt az, amelyikkel a legtöbbet játszottam. A GT-nek nagy szerepe volt még abban is, hogy elkezdtem a vezetésre szórakozásként gondolni, szóval kis túlzással ha nincs a játék, akkor ma is valami unalmas autóval járnék az MX-5 helyett. Aztán jött egy idő, amikor apámmal rengeteget versenyeztünk. Apámról tudni kell, hogy szerintem két kezemen meg tudom számolni azokat a számítógépes játékokat, amikkel valaha játszott, de ha valamire rákap, akkor azt sokáig nem ereszti. Úgyhogy neki a GT azt jelentette (amikor épp nem versenyeztünk), hogy time attack módban faragta a tizedmásodperceket a rekordidejeiből, keresve a legutolsó utáni fékpontot meg az ideálisnál is jobb ívet.

A negyedik rész (folyamatosan tolódó, késő) megjelenését annyira vártam, hogy képes voltam az előzetes kiadását megvenni. Aztán amikor végre megjelent, pár hétig játszottam vele, és... örökre meguntam. Nem csak azt, általában az autóverseny-játékokat. És aki teheti, próbálja ki, rá fog jönni: sokkal, de sokkal élvezetesebb a való életben elindítani egy kanyarban egy autó farát, mint egy bármilyen pontos szimulációban.