VPG 20

10 September 2006 (VPG) (2 comments)

Szeptember elsejére, valamennyi jelenlegi és volt VPG-s diákkal együtt, én is meghívást kaptam a gimnázium 20. születésnapjára rendezett ünnepélyes tanévnyitóra. Innentől senki nem fogja továbbolvasni, aki nem érintett személyesen is az ügyben, úgyhogy térjünk is a lényegre.

Amikor megérkeztem, megijedtem hogy egyedül leszek, aztán rájöttem hogy valószínűleg az osztályterem közelében érdemes keresgélnem. Bejött a számításom, de összesen így is csak nyolcan voltunk az osztályból; név szerint Brigi, a 28. hetében lévő Kati, Anita (aki még mindíg úgy néz ki, mint 14 éves kora óta folyamatosan), mindkét Ági, a fiúk közül pedig Gábor és Zoli. Ez siralmasan kevés, még akkor is, ha az A-sok ennél is gyengébben reprezentálták magukat. Elhelyezkedtünk, és megállapítottuk, hogy a székek alapján körülbelül kétszer-két és félszer ennyi emberre számítottak.

A műsor este hatkor kezdődött, és lényegében úgy nézett ki, hogy egy (feltehetőleg a megjelenti helyi promiknak köszönhetően) szörnyen izguló PaGyu köszöntött mindenkit, és persze nem felejtette el megemlíteni azt sem, hogy az idei felvételi eredmények alapján összesítve az ország nyolcadik legjobb középiskolája; majd ezekután megszólaltak tanárok, diákok, diákok akik tanárok lettek, az említett nobilitások, köztük a stuttgarti testvériskola alapítója, és az egyébként unalmas és fáradtan formális beszédek között volt a nézhető rész: a néptánc-, a fúvós- és a citera-együttesek bemutatói, és kiderült, hogy van egy szülő-tanár énekkórus is, akik szintén felléptek.

PaGyu a beköszöntőjében elmondta, hogy szarul jött ki a lépés, mert elvileg a Tiszavölgyi személyére lett volna felfűzve a program, de ő rosszullett és nem tudott a gimnáziumban maradni. Ez sajnos tényleg így volt, én amikor érkeztem, éppen láttam amint úgy kellett őt kivinni az épületből, úgy nézett ki, ha elengedik, bizonyára a lábán sem tudott volna állni. Pedig kb. fél éve összefutottam vele, és akkor jó állapotban volt.

Nagyon vicces volt viszont, ahogy a csajok gyakorlatilag egy pillanat alatt eljutottak a pletykálásban nulláról százra: mihelyst megjelent a színpadon, tolmácsként, Kristóf Jánosné volt némettanárnőnk, Ági és Kati elkezdtek azon rugózni, hogy milyen csinos, tehát biztosan új pasija van...

A program után svédasztal és az udvaron rostonsült husok adták a hátteret az öregdiákoknak, hogy nosztalgiázzanak egykori tanáraikkal, és persze networkingeljenek egymással. Ez a része az estének meglepően igényesre sikeredett. Féltem, hogy kisstílű lesz, de le a kalappal a PaGyu előtt, a kaja jó volt, és bőséges -- nem ilyen szar szendvicsekre kell gondolni, hanem remek töltött csirkecombokra, hideg sültekre és kaszinótojásokra, sőt, még pörköltöt is megpillantottunk a svédasztalon (de végül közülünk senki sem próbálta), a kerti partyn pedig marha és sertés is sült (igaz, a flekkenek már fizetősek voltak). Apropó kert -- nekem új volt, hogy homokfoci-/strandröplabda-pálya épült az udvar keleti végében.

A kertben sikerült végül PaGyut elkapnunk, mielőtt újabb helyi celebekkel elegyedett volna szóba. Látszott, hogy sok a dolga még az este folyamán is, de az is nyilvánvaló volt, hogy mennyire jólérezte magát. Sajnos, amikor a beszélgetés még csak a szokásos "milyen irányt vett az életed, amióta nem találkoztunk" témakörben mozgott, én már leléptem, mert másnap korán indultunk Zadarba, úgyhogy az est végéről majd remélhetőleg mások írnak (vajon van-e VPG-s blogroll, és ha igen, hol?)

Ugyanott, ugyanígy, az ötvenedik születésnapon!