π DVD

Tegnap Anitával a Margitsziget helyett a Vis Major helyett a Liszt Ferenc tér helyet az Odeon Lloyd kávézójában kötöttünk ki, és éppen két, kábítószernek még éppencsak nem minősülően finom forró csokoládéért álltam a pultnál, amikor megláttam egy flyert, amin először nem is láttam mi van, csak megakadt a szemem annyin, hogy "π DVD" meg hogy "1000 forint".

Namost a π meg én, az egy régi történet, egy kurva régi anekdota, mondhatnám, ugyanis szó szerint évekig vártam hogy láthassam azt a filmet: az amerikai bemutatója után nem sokkal hallottam róla először, és rögtön felkeltette az érdeklődésemet, utána viszont évekbe telt, amíg itthon is vetíteni kezdték, pont az Odeonban. Letölteni meg valahogy nem volt kedvem. Szóval többévnyi várakozás után, az sokat jelent, hogy nem csalódtam. Szabolcs egyszer úgy fogalmazta meg a Picasso kalandjai lényegét, hogy "Ahogy a matematikusoknak olyan film dukál, mint a π, ugyanazért kell ilyennek lennie egy filmnek Picassoról." És ez szerintem fordítva is nagyon igaz.

Szóval π DVD, ami úgy magamtól sose jutott volna eszembe, de így, hogy megláttam a hirdetést, azonnal birtokolnom kellett. "Ez mi ez a miez, nekem kell a Pi!", kerdeztem, így, felkiáltójellel, mire kiderült, hogy mozijegyhez adják ezer forintos felárért. Úgyhogy átsétáltam a jegypénztárhoz, vettem két jegyet szerda estére egy olyan filmre, amiről azt sem tudom, ölnek-e benne vagy dugnak, és boldogan távoztam egy DVD-vel és egy ajándék pereccel. Végülis összesen kétezerért, ami akár még jó is lehet, ha szerdán a film nézhető.

Szolgálati közlemény: ugyanott, ugyanígy Szexmisszió lemez is akad.